Epilógus

/ 10 évvel később /

Zsebre tett kezekkel léptem be a hideg havas udvarról a jó melegházba. Ledobtam a sapkám és a sálam a kis szekrényre, ami már évek óta ott van. Akárhányszor haza jövök oda dobom az összes cuccom. Sokszor hallgattam már, hogy nem oda kéne dobálnom az összes cuccomat, mert ha jönnek vendégek, hogy néz ki, hogy egy nagy halom Zayn Malik cucc ékeskedik rajta. Persze, mindig el lett pakolva utánam. Levettem nedves csizmáim és sóhajtva akasztottam a kabátom a helyére. Felkaptam a fejem az emelet felé mikor hallottam, hogy futnak oda fent. Hosszú barna haja meglibbent, ahogy megállt a lépcső tetején és vigyorogva nézett le rám.

- Apa! – kezdett el lefelé futni Aleisha.

- Na mi az? – mosolyogva vettem fel és egyből átölelte a nyakam.

- Josh megjött már? – mosolygott.

- Oh, sajnos még nem. A havazás miatt dugó van. De nem sokára itt lesz. – pusziltam meg – Azt hittem nekem örülsz ennyire.

- Ugyan itt van papa és elszórakoztat helyetted is! – nevetve ugrott ki a kezemből és a nappaliba rohant.

Öt éves és tele van energiával. Minden nap, ha hulla fáradtan jövök haza, feldobja a napom. Még ha nem is mondd semmit, se csak oda jön hozzám, és rám mosolyog, már jobban érzem magam. Annyira boldog voltam mikor megtudtam, hogy vele gyarapodik a családunk. Mikor megszületett augusztus hetedikén, éppen távol voltam, de ahogy a kórházban értem egyből tudtam ki a lányom. Anya mindig azt mondja olyan, mint Én voltam kicsinek.

Orromat kellemes illatok csapták meg mikor a konyha felé vettem az irányt. Szeretem az ünnepeket, mert ilyenkor teljesen együtt a család. Összegyűlünk, és napokig együtt vagyunk. Ilyenkor pótoljuk be az egész évet, amit elveszítünk. Mosolyogva léptem be a konyhába. Meg se tudtam szólalni, de Anya már jött felém egy nagy tálcával.

- Zayn drágám, jó hogy jössz, kivinnéd ezeket a sütiket? A gyerekek egymás után eszik őket. – mosolygott rám.

- Persze. – vettem el tőle – De előtte lopnom kell egy csókot a Szerelmemtől. – léptem mosolyogva hozzá.

- Szia. – fordította felém a fejét, miközben éppen főzött Anyával – Josh?

- Még nem jött. Brooke azt mondta dugóban, vannak. – csókoltam meg.

- Kiara édesem! Készen van már a húsgombóc? – jött oda nagy vigyorral Anya.

- Igen! – lökött el Kia a csípőjével és rám kacsintott.

Olyan annyira szeretem Őt, hogy az már hihetetlen. Kilenc és fél éve, hogy együtt vagyunk már. Tíz éve, hogy Harry és Ő szakítottak. Mikor kiment Amerikába az öccsével minden nap tartottuk a kapcsolatot. Fél évre rá az országban volt koncertünk és akkor találkoztunk. Minden akkor kezdődött. Az egyik koncert után jött fel a hotelba hozzám, mindenki tudta nélkül. Hiszen még is csak problémás lett volna, ha Harry tudja velem, van. Még ha akkor nem is terveztünk semmit beszélgetésen kívül. Azon estén lefeküdtünk egymással. Tudtuk hogy hibát követtünk el, de valahogy nem bírtunk magunknak parancsolni. Amíg Amerikában volt koncertünk végig titokban találkozgattunk. Mikor haza mentem Londonba, tudtam hogy Brooke vár rám. Tudtam nagyon jól, hogy a szíve alatt hordja a fiúnkat. Azt gondoltam, hogy majd haza megyek és minden olyan lesz, mint régen, de nem így lett. Mikor vele voltam nem éreztem azt, mint régen. Szégyelltem magam, amiatt, amit tettem, de már nem voltam belé szerelmes. Elmondtam neki mindent, hogy mi történt, és hogy mit érzek. Persze, rosszul fogadta. Elment tőlem és hónapokig nem is hallottam felőle. Majd mikor februárban nem sok ideje volt a szülésig felkeresett. Addigra megbékélt és újra normálisan tudtunk beszélgetni. Brooke és Kiara is kibékültek valamilyen szinten, de már nem a legjobb barátnők.

A bandánk nem sokkal később fel is oszlott, ahogyan Harry megtudta a viszonyunkat. Azonnal kiszállt a bandából és tudtunk hogy négyen nem lennék One Direction. Mindenkivel normálisan tartottam a kapcsolatot kivéve vele. Harry azóta se bocsátotta, meg hogy a nagy szerelmével összejöttem. Egyből azzal takarózott, hogy miért teszem tönkre Brooke életét, hol ott akkor Brooke már régen tudta és elment és már barátja volt. Sajnálom hogy így történt, de ez ellen nem tudok mit tenni. Igazán szeretem Őt és szült nekem egy csodálatos kislányt.

- Megjött Josh! – rohant Aleisha az előszoba felé.

- Néha olyan mintha Őt jobban szeretné, mint bárki mást. – nevetett fel Apa.

Szerencsére Josh és Alesiha nagyon szeretik egymást. Josh mindenkivel nagyon jól kijön és elfogadta Kiara társaságát is. Kinyitottam az ajtót és Josh mosolyogva ölelt át egyből. Alesiha neki ugrott oldalról és rajta csüngött. Josh, hamar elengedett mikor húga ölelgetni kezdte.

- Akkor majd haza viszem. Mikorra is kell?

- Addig marad, amíg jól érzi magát. – mosolygott Brooke – Egyébként ezt nektek hoztam. – nyújtotta át a becsomagolt dobozokat.

- Kösz. – vettem el tőle – Nem jössz be?

- Nem, Conor már vár. Megyünk a szüleihez, Amber értük rágja a fülünket. – nevet.

- Akkor jó szórakozást. – mosolyogtam rá.

- Nektek is! Szia! – intett és már rohant is az autó felé.

****

Alesiha és Josh békésen aludtak egymás mellett a kanapén, míg a többi gyerek össze vissza a padlón valahol pokrócba csavarodva a párnák között szuszogott. Olyan jól elvoltak a gyerekek hogy megbeszéltük a többiekkel hogy nyugodtan maradjanak itt, majd holnap haza mennek. Kiara kikapcsolta a tévét és mosolyogva jött oda hozzám. Összekulcsoltam vele ujjaim és lekapcsoltam a villanyt. Felmentünk a hálószobába, hogy ne zavarjuk lent, a kicsiket alvás közben.

Egymás mellett feküdtünk az ágyon és néztük a szokásos karácsonyi műsorokat, amit persze minden évben leadnak. Ahogy keze hasamon pihent, elkezdtem mozgatni rajta az eljegyzési gyűrűnket. Tisztán emlékszem arra a napra. A Bahamákon tartottuk meg az esküvőt a parton. Gyönyörű volt akkor, is mint minden nap. Csak a családom, Mike, Niall, Jenn, Liam, Sophia, Eleanor, Louis, Josh és Jamie voltak ott. Próbáltunk nem nagy felhajtás csinálni az egészből, de a többiek a hátunk mögött egy egész szép kis lagzit szerveztek nekünk. A nászutunk Párizsban volt, pont abban a hotelban ahol megkértem a kezét is. Ez a kilenc és fél év annyira megváltoztatta az életem. Olyan boldog vagyok, mint még soha. Van két csodálatos gyerekem és egy nagyszerű feleségem. Még ha soha nem is gondoltam hogy pont Kiara lesz az.

- Mi az? – nézett gyűrűjére.

- Csak elgondolkoztam azon mennyire szerencsés ember, vagyok. – mosolyogtam rá.

- Mikor rám mosolyogsz, mindig az jut eszembe, hogy miért pont Én? – nyomta feljebb magát az ágyon – Aztán rájöttem, hogy azért Én, mert a drága kislányomnak világra kellet jönnie.

- Nem is, azért mert szeretsz, és szuper férj vagyok? – szűkítettem össze szemeim.

- Nézzük csak.. Hm. – gondolkozott el és megcsókolt – Nem, hanem mert eszméletlen csókod van.

- Nem is panaszkodtál még semmire. – vigyorogtam.

- De arra hogy kupis vagy.

- Az nem fontos. – forgattam meg szemeim.

- Szeretlek.

- Én is Kiara, mindig.

Egyszer csak azon kaptam magam, hogy fülig szerelmes vagyok belé, és ettől kezdve valahogy kerekebb lett számomra a világ. Szebbnek láttam a napsütést, illatosabbnak éreztem az esőt, boldogabb voltam attól, hogy élek, és hogy az ő közelében lehetek. A valóságban a szerelem ezerszer szebb és jobb, mint valaha hittem. A szív dübörög, a lélek ujjong, a test ünneplőbe öltözik, hogy a legszebb formáját nyújtsa, és amikor egymás karjaiba olvadunk, megszűnik létezni a világmindenség...

_____
Hatalmas hála, mindenkinek aki olvasta! Köszönöm a több ezer látogatót. ♥ Nagyon jól esik és remélem meglepett titeket a vége. Sok ölelés és köszönet nektek!♥♥

2. - Tizenharmadik fejezet ∞

* Zayn szemszög *

Kiara egyre jobban kezdett újra megnyílni. Egész reggeli közben Párizsról mesélt és az Anyukájáról. Elmesélte hogy Harry milyen volt régen és akkor hogyan jöttek. Persze Brooke, egy folytában faggatta mindenről. Sóhajtva tettem a mosogatóba a tányéromat, mire mind a ketten rám kapták tekintetüket.

- Mi a baj Zayn? – szólt hozzám Kia.

- Hm? – kaptam fel fejemet.

- Baj van Édes? Olyan fura vagy. – könyökölt a pultra Brooke.

- Csak bánt a tegnapi dolog még mindig. – fontam össze magam előtt karjaim – Mi lesz, ha valami baja van? Mondjuk agyrázkódás.

- Ne aggódj. Harry nem először van verekedésben. Túl éli. – legyintette le Kiara – Amúgy is, mondtad hogy megérdemelte.

- Még is csak a legjobb barátom, már olyan mintha az öcsém lenne. A testvérem meg csak nem ütöm meg.

- Zayn.. Harry nem önmaga mostanában. Féltékeny, kétségbe esett, szerelmes. Na, kire emlékeztet? – mosolygott rám Brooke.

- Magamra. – böktem ki halkan.

- Pontosan. Ugyan ezt csináltad mikor összejöttünk. Nem engedtél egyedül menni a folyosón se, mert biztos rám veti magát valaki. Csodálom, hogy otthon egyedül hagytál. – nevetett fel.

- Még is jól vagy, boldog vagy. A menyasszonyom lettél, és a gyermekünket hordod a szíved alatt. Megérte annyira féltenem téged.

- Ahw! – kapkodta köztünk a fejét Kiara – Annyira rohadt édesek vagytok. Nem hiába imádlak ennyire titeket! Olyan mázlisták vagytok, hogy így kitartotok a szerelmetek mellett.

- Nektek meg le kell ülni, megbeszélni a dolgokat. – vágtam rá egyből.

****

Brooke boldogan ment előre a házba, míg Kiara kicsit tétovázva lépkedett fel az ajtóhoz vezető lépcsőkön. Megállt az ajtó előtt és hátra fordulva nézett rám. Látszott hogy ideges. Biztatóan rá mosolyogtam, majd beljebb löktem. Kicsit megbotlott a küszöbben, de a falba kapaszkodva visszanyerte egyensúlyát. Mike egyből rohant ki a nappaliból és szorosan ölelte át testvérét. Kiara mosolyogva viszonozta gesztusát. Jó volt végre látni, hogy mosolyog és nem egy citromba harapott zombi. Hagytam, hogy beszélgessenek egy kicsit négyszemközt. Felmentem az emeletre és egyenesen Harry szobája felé vezetett utam. Sóhajtva kopogtam be, mire egy hangos morgás volt a válasz. Lenyomtam a kilincset és bementem. Harry az ablakok felé volt fordulva és nyakig be volt takarózva, fején egy párnával. Mozgolódott az ágyban, de nem nézett felém. Sőt csak még egy párnát tett a fejére. Pont olyan, mint Kiara. Makacs és elzárkózik a világtól, ha baja van. Ezek ketten teljes mértékben összeillenek ilyen szempontból. Ebből is látszik, hogy együtt nőttek fel. Átvették egymás szokásait valamilyen szinten.

- Harry.

- Kuss. Alszok. – motyogta.

- Fent vagy és szeretnék veled beszélni.

- Nem érdekel. Zayn, leszarom ennyi. – rúgta le magáról a takarót.

- Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi miatt.

- Nem neked kéne. Nem haragszom rád, még ha egy lila folttal is jutalmaztál.

- Figyelj, azért te se viselkedtél a legszebben vele.

- Tudom. De fájt hogy másnál keresi a menedéket és a biztonságot. Fáj rohadtul, hogy nem nálam, aki teljes szívéből szereti.

- Öltözz fel, és menj le, beszéld meg vele. Jó kedvében van. – fontam össze karjaim magam előtt és a szekrénynek dőltem.

- Nem akarok vele beszélni. Megint nekem esne.

- Akkor nem lesz semmi se jobb.

- Az lenne a legjobb, ha mindennek vége lenne.

****

* Kiara szemszög *

A nap nagy részében nem csináltunk semmit. Harry és Én továbbra is messzire elkerültük egymást. Zayn mindennel próbálkozott hogy egy kicsit is békítsen minket, de nem ment neki. Gemma átugrott hozzánk, mivel hallotta, hogy Mike is velem van. Mivel olyan jól elvoltak, Gemma elkérte az öcsémet, hogy csináljanak együtt pár programot, és majd holnap visszahozza. Nem láttam akadályát, hiszen Gemma régen is rengeteget volt az öcsémmel és imádták egymást. A fiúk kitalálták, hogy menjünk el bulizni, kikapcsolódás képpen és oldani a kínos helyzeteket, amit okoztunk. Brooke volt az egyetlen, aki azt mondta, hogy kihagyja, de mindenki megértette. Zayn erősen hezitált hogy mit tegyen, hagyjon, egyedül a többiekkel vagy hagyja a szerelmét egyedül egész éjszaka. Brooke nehezen, de rábeszélte hogy maradjon velem, mivel ő haza megy és néz valami filmet, meg esetleg áthívja valamelyik barátnőjét.

Egyik lábamról a másikra dülöngéltem, míg Zayn karjába karolva vártam, hogy haladjon a sor előrébb. A csapatunk egyik fele már bent volt, mivel előbb elindultak. Illetve ezt a felét feltartottam minden féle baromsággal. Harry a falnak dőlve várt, míg Tim beszélt hozzá. Liam lépett ki a club bejáratán és jelzett nekünk, hogy jöjjünk már. A biztonsági őr is intett hogy mehetünk. Bizonytalanul lépkedtem le a lépcsőkön, ami a party helyhez vezetett.

* Harry szemszög *

A zene dübörgött. Tele volt a tánctér. Ahogy elhaladtunk egy nagyobb lány csoport előtt, láttam, ahogy összesúgnak és Kiara felé, pillantanak, aki Zayn kezét fogta. Holnapja biztosan ezek mind az interneten lesznek. Tim megfogta a vállam és a pulthoz mentünk. Rendelt bemelegítés képpen valami erőset. Pacsiztunk, majd lehúztuk. Pont, mint régen. Tim hátra fordult és elkezdte nézni a lányokat. Eleanor, Sophia és Jenn már a parketten voltak és táncoltak. Körülöttük szinte kiesett a fiúk szeme. Mióta megjöttek Párizsból, Jenn elég furcsa. Kezd olyan lenni, mint régen. Vadóc. Louis vigyorogva jött oda hozzánk és beült mellénk. Rendelt egy újabb kört és a lányok felé nézett.

- Hallod, mondd, azt hogy nincs bomba nőm. Olyan jól néz ki, hogy menten elmegyek tőle.

- Formás az biztos. – bólintott Tim.

- Na ugye? – nevetett fel Lou – Kiara hol van?

- Nem rég még itt voltak a látó terünkben. – válaszoltam – Miért?

- Csak kíváncsi voltam. – vonta meg vállait és kezébe vette a poharat – Egészség! – húzta le – Mentem!

A körök csak úgy jöttek egymás után. Tim nem bajoskodott, csak a legerősebbet rendelt, ami persze rendesen ütött is. Mikor felálltam a székről éreztem, hogy eléggé megszédülök. Tim valami szőke macával kezdett beszélgetni, így gondoltam kimegyek levegőzni egyet. Átvergődtem magam az embereken, akiknek nagy rész már részeg volt. Megkönnyebbülve léptem ki a friss levegőre és kicsit távolabb mentem. A lakóépület lépcsői felé vettem az irányt, mikor meg láttam, hogy Kiara is ott van. Megálltam és erősen gondolkozni kezdtem, hogy most mi legyen. Ha most oda megyek, beszélgettünk, kell, de mi nem is tudunk egymással beszélgetni már. Sóhajtva lépkedtem lassan felé. Gondolom, meghallotta a lépteim, mivel egyenesen felém nézett, majd újra a térdei felé hajtotta a fejét, és törölni kezdte arcát. Már megint sír?

- Hey. – ültem le mellé.

- Ühm. – szipogott egy kicsit.

- Miért nem bulizol?

- Nincs kedvem hozzá.

- Miért?

- Komolyan érdekel? – nézett rám.

- Persze. – bólintottam.

- Nem tudom hogy, mi is van most köztünk. – babrált az ujján lévő gyűrűvel, akkor ismertem, hogy még tőlem kapta régen, mikor forgatni kezdte és láttam a K betűt rajta – Zavar hogy nem tudom, mert félek. Bunkó voltam és szemét. Jogosan haragszol rám. De mindennek vége.

- Kiara, semminek nincs vége, csak meg kell beszélnünk.

- Nem Harry, komolyan vége. Holnap Amerikába megyek, és nem tervezek visszajönni, maximum, ha koncertem lesz.

- Micsoda? Még is miért?

- Ezt már nem lehet rendbe hozni Harry. Elrontottuk mikor újra összejöttünk. Tudod.. Régen mikor megcsókoltál, úgy éreztem újra szerelembe, esek folyton. De sok ideje nem éreztem így már. Kötődöm hozzád, mert mindig is fogok, de félek, hogy most nem lesz vége nem a szép idők, maradnak, meg hanem csak a rossz. Hogy megütöttelek, hogy kiabáltunk egymással. Nem így szeretnék rád emlékezni Harry.

****

* Kiara szemszög *

Az ajtót szinte betörte mögöttem, míg vadul faltuk egymás ajkait. Vörös pólóját markolva mentem háttal az ágyig. Kezei szorosan fogták a csípőmet és magához húzott teljesen. Ledöntött az ágyra és feltörte rövid ruhám alját. Kezei fel s alá csúsztak combomon, amitől kirázott a hideg. Olyan régóta vágytam már érintésére. Egy könnyed mozdulattal elnyomtam magamtól, és a csípőjére ültem. Zihálva nézett engem csillogó szemeivel. Ujjaim végig húztam tapadós pólóján, majd lehúztam róla. Ledobtam az ágy mellé, hogy szabad kezeimmel az övét csatolhassam ki. Lehúzta ruhám cipzárját, míg és felemelte a magasba kezeim, hogy lehúzhassa rólam az anyagot. Mutatóujja végig futott a gerincemen, amitől hátam ívbe feszült és fejem hátra döntöttem. Harry nem tétlenkedett és felült. Ajkai egyből a nyakamat kényeztették lágy, forró csókokkal. Csípőmbe erősen bele nyomta ujjbegyeit és feszülő vágyához nyomott. Nyakamról lassan tért át melleimre. Egyik kezével megszorította az egyiket, míg másikat szájával kényeztette. Halk sóhaj szökött ki számon, amitől elmosolyodott. Lassan lefektette az ágyra és újra fölém mászott. Kigomboltam a nadrágját és ameddig tudtam letoltam róla. Elnyomta magát egy kicsit, míg lerúgta magáról a szoros anyagot. Végig csókol a hasamon. Csípőmnél beleharapott bőrömbe, amitől hirtelen emeltem magam a matractól. Felnézett rám egyenesen a szemeimbe. Végig nyalt duzzad ajkain, ahogy ujjait beakasztotta fehérneműm széleibe. Ajkamba harapva segítettem neki, azzal hogy újra megemeltem csípőm, míg lehúzta rólam. Megfogtam a karját és felhúztam magamhoz.

- Biztos ezt akarod?

- Határozottan. – bólintottam.

Lehajolt és megcsókolt. Nem volt kétségem efelől, hogy vele akarok-e lenni. Száz százalékig biztos voltam benne. Letoltam róla boxer alsóját és a nyakához hajolva csókoltam végig rajta. Felhúzta a lábaim és lassan behatolt. Mind a kettőnk szájából egy hangosabb nyögés szökött ki. Ujjaim vállába nyomtam, míg ő gyors mozgásba kezdett. Fejem mellett támaszkodott és egyenesen a szemembe nézett. Elnyílt ajaki szinte megöltek. Azt hogy végre újra érezhettem őt. Már milyen régóta erre vágytam. Haja arcába lógott, amitől minden a régi időkre emlékeztetett. Körmeim végig húztam bőrén, amitől egy vigyor terült el arcán és egy erősebb lökéssel jelezte, hogy élvezi.

- Annyira kibaszottul Szeretlek Kiara. – zihálta a fülembe.

- Harry.. – túrtam hajába és felé fordítottam arcom, miközben a nyakamba hajolt.

- Csak mondd, hogy viszont szeretsz. Kérlek.

- Szeretlek. – húztam magam felé fejét és megcsókoltam.

Már nem volt olyan vad. Inkább minden érzelmünk érezhető volt. Az hogy milyen szinten szerettük egymást, a harag, amit éreztük egymás iránt, a hiány és a vágy, amit okoztunk a másiknak és a fájdalom. A fájdalom, ami egész végig jelen volt a kapcsolatunkban, még ha boldogok is voltunk.

- Hé, ne sírj. – törölte le könnyeim Harry – Erős voltam?

- Nem, dehogy is. – ráztam meg a fejem – Minden rendben.

- Gyere ide. – húzott a mellkasára, miután befeküdt mellém – Nem szeretem, ha sírsz.

- Ismerős helyzet nem?

- Igen. – válaszolta keserűen – Pont, mint az utolsó esténk régen.

- Ennek így kell lennie Harry. Ez az egész nem véletlen.

- Elhiszem Kiara.

****

Fájó szívvel ültem Zayn mellett a terminálban és vártuk, hogy mehessünk beszállni. Ő volt az egyetlen, akinek a bandánkban megmondtam mire is, készülök. Mike zenét hallgatva ült mellettem és néha rám mosolygott. Tőle féltem a legjobban, hogy nem akar majd jönni, de nem így volt. Boldogan egyezett bele hogy Amerikában éljünk.

Zayn megfogta a kezem, mire ránéztem. Egy kedves mosoly volt arcán és közelebb hajolva ölelt át. Jól esett hogy Ő végig mellettem volt mindenben. Örökké hálás leszek neki.

- Mehetünk! – állt fel boldogan Mike – Örülök, hogy megismertelek Zayn! Remélem, nem utoljára találkoztunk!

- Azt biztos, hogy nem utoljára láttál. – nevetett Zayn és megölelte – Érezd jól magad Amerikában Mike.

- Kösz! – intett neki majd ment is a hosszú folyosó felé, ami a beszálláshoz vezetett.

- Hát, eljött az idő. – néztem rá – Köszönöm mindent! Komolyan, mindent.

- Ne köszönd meg. – ölelt szorosan magához – Nagyon fogsz hiányozni.

- Te is nekem. De most menj, csak nehezebb lesz itt hagyni téged. – toltam el szipogva.

- Szeretlek Kia. – mosolygott és az arcomra puszilt – Majd hívj fel.

- Szia! – intettem neki és Mike után mentem.

Vége.

_______

Halihó!

Hát, ennyi volt Kiara és Harry története. Még lesz egy Epilógus talán holnap este már fent is lesz. Szeretném megköszönni mindenkinek hogy olvasta. ♥ Szuper, jól esik. ♥

2. - Tizenekettedik fejezet ∞

Az idő visszafelé pörgött. New York zajos utcája, most csendes volt. Minden néma volt. Az úton lévő autók hátra mentek, a felhők irányt változtattak. Az út szélén ülve egy képet szorongattam. Lehunytam szemeim és hallottam, ahogyan szép lassan megőrülök. Mindenkin egy holló álarc volt. Erős szél támadt fel és a kezemből kiszakította a képet. Megállt az idő és felcsendül az egyik dalom. Az a dal, amit még akkor írtam mikor Harry és Én szakítottunk. És újra normális volt minden. Az utca megtelt élettel és színekkel. Önmagam kerestem, míg nem a papírdarab el nem szabadult kezeim közül.

Love will remember you, Love will remember me, I know it inside my heart, Forever will, forever be ours, Even if we try to forget, Love will remember.

Szemeim kipattantak és érzetem, ahogyan egy könny folyik végig arcomon. Szám kiszáradt és kezemmel a takarót markoltam magam mellett. Két hét telt el. Öt napja folyamatosan ugyan az az álom gyötör. Álmomban sose tudtam megnézni, mi van, vagy ki van a képen, de miután elvesztettem az életem tovább ment. Talán Max lenne az? New York hozzá kötődik, ugyan akkor a dal, ami nem hozzá szól. Nem értem. Felnyomtam magam a matracon és hajamat hátra túrtam. Lassan álltam fel és kihúztam a függönyt. Tökéletes kilátásom nyílt az Eiffel-toronyra. Anya mindig is imádta nézni. Ahányszor itt voltam elmondta mennyire is, szereti ezt a várost és igaza volt. Csodálatos.

- Jó reggelt! – vigyorgott Mike rám – Hogy aludtál?

- Neked is. – mosolyogtam rá – Hát, jól.

- Ez nem hangzott túl őszintén. – mondta Tim és elém, rakta a reggelit.

- Jól vagyok. – emeletem fel megadóan a kezeim – Nem kell megint kórházba vinni.

- Remélem is, utálom azt a helyet. – sóhajtott Mike – Mikor indulunk?

- Hová? – néztem rájuk.

- Megyünk Londonba! Jenn tegnap hívott hogy eljön értünk. – zsongott be Mike – Csak este ki voltál ütve a gyógyszereidtől, így nem szóltunk.

- Szuper, de nekem nincs kedvem menni.

- Kiara, el kell kicsit szakadnod Párizstól. – guggolt le mellém Tim – Jól érezzünk magunkat oké?

- Ühm, nem sokáig leszünk ott oké? – néztem rá.

- Megígérem. – bólintott.

****

Jenn és Tim egy szót sem szóltak egymáshoz egész út idő alatt. Barátnőm próbálta velem megtalálni a hangot, de nem ment neki. A fiúk előre szóltak neki hogy nem vagyok túl beszédes, így ne is próbáljon velem témát keresni. Brooke, Eleanor, Louis és Zayn a reptéren vártak minket. Jenn egyből bemutatta nekik az öcsémet és a régi barátunkat. A nagy táblát néztem kezemben a táskámmal. Kellemetlen érzés tölt el tőle, nem tudom miért. Brooke végig simított a karomon, mire ránéztem és ő barátságosan mosolygott rám. Zayn ott állt mellette és aggódva nézett. Próbáltam kerülni, hogy bárkivel is találkozzon a tekintettem, így visszatettem a napszemüvegem. Zayn elengedte Brooke kezét és elvette a táskámat. Kétségbe esetten kaptam utána, de Zayn magához ölelt. Teljesen leblokkolt a testem. Az utóbbi két hétben csak Tim ölelt meg az első pár napban, aztán mindenkit eltoltam magamtól. Annyira jól esett. Zayn szorosan ölelt magához és fejét a nyakamba hajtotta. Szemeimbe könnyek gyűltek és lassan, remegő kezekkel átöleltem. Pólóját erősen markoltam.

- Minden rendben van Kiara, itt vagyok. – mondta halkan a fülembe – Tudod, hogy bármit elmondhatsz nekem, és bármikor jöhetsz hozzám. – simogatta a hátam – Nagyon aggódtam érted, és azt kell, mondjam most se nyugodtam, meg hogy látlak.

Egy szó sem jött ki a számon, csak sírtam és sírtam. Zayn jelenléte nagyban magába foglal. Megnyugtat és elnyeli a rosszat körülöttem. Annyira szeretek vele lenni.

* Harry szemszög *

- Nem értem minek kell itt lennem. – dobtam le magam a kanapéra és néztem, ahogy Sophia és Liam egy hosszú szalagot ragaszt a falra.

- Azért mert a Barátnőd. – válaszolta meg Niall.

- Tudod az elmúlt két hétben nem úgy tűnt, mintha a „Barátnőm” lenne. – rajzoltam idéző jeleket a levegőbe.

- Ha nem is Kiara miatt, akkor legalább az öcsé és a barátotok miatt maradj. – sóhajtott Liam – Ne legyél bunkó.

- Hm. – fontam magam előtt össze karjaimat.

- Oh, igen. Ez a Tim vagy kicsoda, mennyire volt szerelmes?

- Sokáig együtt voltak. Csak akkor szakítottak, mint mi és előttünk jöttek össze. Egyszer vesztek össze, mindig a legnagyobb harmónia volt köztük. Tim volt az egyik okos tojás, Kiara pedig a másik. Ők húzták fel végig az osztályátlagát.

- Nem tudom Kiara miért állt le veled akkor. – nevetett Sophia – A rossz focistával.

- Marha vicces vagy. – forgattam meg a szemeim.

Kinyílt az ajtó és mindenki arra fordult. Jenn mosolyogva fogta Mike kezét és húzta be maga után. Tim kimértem jött Brooke után és mögötte Lou. Zayn és Kiara pedig sehol. Kicsit meglepődtem, hogy Jenn nem a legjobb barátnőjével jön be kézen fogva. Mike egyből jött hozzám és nyújtotta a kezét a régi pacsinkra. Mosolyogva ismételtem meg a régi mozdulatokat, majd üdvözöltem egykori barátomat. A többiek nagyon barátságosan fogadták őket. Eleanor kissé sápadtan jött be az ajtón. Látszott rajta hogy megrémült valamitől, de egy mosollyal takarta. Nem sokkal később jött be Zayn és mögötte Kiara. Egymás kezét fogták. Zayn is eléggé ijedten festett, míg Kiara lehajtott fejjel állt szorosan mögötte és hosszú haja arcát takarta. Szörnyen nézett ki. Ebben a két hétben sokat fogyott. Amikor legutóbb ebbe a pólóban láttam, még nagyon csinosan feszült tökéletes testén, most pedig szinte lógott. Rövidnadrágja, ami eddig tapadt hosszú combjaihoz, elállt. Tim hátra pillantott és észre vette, hogy bejöttek, így egyből oda sietett hozzá. Kiara szinte eldobta magától Zayn kezét és egyből Tim biztonságos karjaiba, vetette magát. Megrémít. Nem ismerek rá. Az egykori gyönyörű és lélegzett elállító nő, eltűnt. Most itt egy megtört és rettentően vékony valaki. Át akarom ölelni és megcsókolni. Elmondani neki, hogy menyire is sajnálom azt, ami történt és mellette szeretnék lenni. Kihúzni a mélyből. Rossz érzés volt látni, hogy más valaki öleli magához, hogy más valaki fogja a kezét, és hogy Kiara másnál érzi magát biztonságban. Meghasad a szívem ettől.

- Jó, hogy itt vagytok! – mosolygott Sophia – Már vártunk titeket nagyon.

- Köszönjük. – mosolygott Tim, Kiara megfogja a pólóját, és kicsit meghúzta mire egyből lehajolt hozzá – Ühm.. Jó. – mondta halkan, de tisztán ki lehetett venni.

- Minden oké? – érdeklődött Zayn.

Kiara csak bólintott és intett egyet. Végig ment a nappalin, senkire se nézve. Kissé remegő kezekkel nyitotta ki a terasz ajtaját és kiment. Egyből be is csukta maga után. Tisztán lehetett érezni az aggodalmat a szobában. Tim sóhajtva ült le és minden szempár rá szegeződött. Brooke egyből mellé ült és faggatni kezdte.

- Mi van vele? Olyan rossz állapotban van.

- Hát abban is van. – mondta.

- Volt kórházban is. – bökte oda Mike és leült a fotelbe.

- Hogy hol? – szökött ki a számon és ökölbe szorítottam a kezeim.

- Jól hallottad. – nézett rám Mike – Kiara benyugtatózta magát és el kellett vinni kórházba. Két napig bent tartották.

- Honnan szerzett gyógyszert? Csak, mert gondolom nem valami gyenge gyógyszert, szedet be. – tördelte ujjait Jenn.

- Pszichológushoz járt és ott írtak fel neki nyugtatót. Eléggé ki volt borulva Charlotte halála után. Most is kéne neki menni, de messzire elkerüli. Nem hajlandó enni, inni csak, néha ha már idegesíti, hogy a nyakára járok emiatt. Teljesen elveszett legbelül. Most ölelt meg két hét után először.

- Istenem.. – sápadt le Brooke – Annyira sajnálom Őt.

- Ebbe csak az a rossz hogy Mike végig nézi, ahogyan Kiara teljesen összeomlik, és végig ott van vele. – nézett rá Tim.

- Nem fogom magára hagyni, valakinek mellette kell lenni. – állt fel Mike – Kimegyek hozzá.

- Majd.. – léptem oda és sóhajtottam – Én kimegyek.

- Ne zaklasd fel Harry. – nézett rám szigorúan Zayn – Nem kéne még jobban összetörni.

- Tisztában vagyok vele Zayn. Attól hogy összevesztünk, ugyan úgy Szeretem mindennél jobban, és a világot jelenti nekem.

****

Hosszú ideje csak ültünk egymás mellett. Kiara mélyen szívta be a levegőt és a földet kémlelte. Lábai fel voltak húzva a hintaágyon. Nem tudtam mit is, mondjak neki. Legbelül még mindig haragudtam rá valamilyen szinte. Tartok tőle hogy most ugyan azt tenné, mint Párizsban. Csak eltaszítana magától. Elemeltem róla a tekintetem, ahogy éreztem, hogy engem néznek. Zayn és Eleanor volt. Zayn leült közénk és Eleanor barátságosan rám mosolygott, majd megfogta a kezem. Felhúzott a helyemről, mire értetlenül néztem rá. Elindultunk a ház felé, de nem szólt semmit se. Hátra pillantottam még és láttam, ahogy Zayn szorosan a mellkasához vonja Őt. Ugyan úgy simított a hajába, ahogyan én tettem mindig azt. Kiara erőtlenül ölelte át és mellkasába fúrta fejét. Idegesen rántottam el kezem. Eleanor kibillent az egyensúlyából és a földre esett. Gyors léptekkel mentem vissza és ellöktem egymástól őket.

* Kiara szemszög *

Zayn a földön volt. Testem megremegett, ahogyan eltépték tőlem a mentsváram. Harry előttem állt és barátjára förmedt. Kiabált vele, de úgy hogy a nyakán az erek is kidagadtak. Eleanor berohant a házba, pár másodperccel később pedig mindenki jött ki. Liam és Louis egyből rohantak a fiúkhoz, akik addigra már egymást lökdösték és fenyegették a másikat. Befogtam füleim, és félve néztem feléjük. Harry éppen mondott valamit, mire Zayn feldühödött és kitépte Louis kezei közül magát. Egy jól irányzott erős ütéssel pedig kiütötte barátját. Harry hirtelen a földre rogyott. Liam gyorsan leguggolt hozzá és az arcát nézte. Harry csak megtörölte az arcát és ökölbe szorította másik kezét, amivel a földön támaszkodott. Jól ismerem ezt. Vissza fog támadni. Ellöktem magam a székből és Zayn elé rohantam. Ahogy felnyomta magát a földről egyből rám nézett. Dühös volt. Szinte fújtatott.

- Hagyjátok abba.. – suttogtam és újra rám tört a zokogás.

- Jól vagy? – hajolt mögülem arcom felé Zayn.

- Hagyd őt békén! – üvöltött rá Harry – Hozzá se érj!

- Miért kell mindig ezt csinálnod? – mentem Harry felé – Miért fáj neked, az, hogy ha valaki mellettem, van? Miért fáj neked? – fogtam meg a mellkasán a pólóját, és óvatosan rángatni kezdtem – Régen Ben, most Zayn. Ki lesz a következő Harry? Ki? Talán Tim? Miért csinálod ezt velem? Miért bántasz lelkileg folyton? Élvezed igaz? Élvezd csak! – zokogtam és elengedtem a pólóját.

- Nem bántalak. – hajtotta le a fejét – Csak fáj, hogy engem eltaszítasz magadtól, ők pedig veled lehetnek. Hol ott elméletileg egy pár vagyunk. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást..

- Miért ezzel jössz mindig? – vágtam a szavába – Te hagytál magamra négy évig! Azt Nina megcsalt és visszajöttél.

- Nem hagytalak magadra, csak Te nem álltál velem szóba.

- Mert egy egoista, beképzelt paraszt voltál azért! De most is kezdesz visszafejlődni.

- Mert Te nem azt csinálod.. – förmedt rám – Sajnáltatod magad.

- Tessék? – néztem rá.

- Begyógyszerezed magad? Eltaszítod a többieket? Ugyan már ez szánalmas, nem hogy örülnél neki, hogy foglalkoznak veled! Az istenért Kiara, szánalmas vagy!

- Rohadj meg! – löktem el és elrohantam.

****

* Zayn szemszög *

- Nagyon remélem, hogy jól van. – szorította meg a kezem Brooke, miközben az utcán mentünk – Aggódok Kiara miatt. Már több mint négy órája hogy felszívódott.

- Ne aggódj, nem lesz semmi baja. – próbáltam nyugtatni, bár én se voltam a legnyugodtabb.

- Zayn.. – állt meg és magához húzott – Miért ütötted meg?

- Harry megérdemelte. Elment az esze teljes mértékben. Nem tudja mostanában hol a határ. – néztem rá – Nem haragszom rá, de nagyon jól tudod, hogy nem tudom elviselni, ha valaki a szeretteimet szidja, vagy éppen nekem esik ok nélkül.

- Mondjuk, megértheted Őt is. És most ne hidd, azt hogy Őt védem, de végül is Kiara a szerelmem. Két hete nem látta, most hogy láthatta, mást ölel, másnál keresi a biztonságot, és még csak rá se néz.

- Megértem, de akkor se kellett volna így viselkednie vele. Kiara törékeny és ezt neki kéne a legjobban tudnia.

Brooke sóhajtott egyet, majd elindultunk újra. Lassan cseperegni kezdett az eső, ami nagyban megnehezítette a keresést, hiszen így most már inkább zárt helyen lenne célszerű keresni. Az viszont rengeteg van. Beálltunk az egyik fedett helyre, míg Brooke felvette a telefonját. Egy folytában csak köre és körbe néztem a helyen. Oda súgtam neki, hogy várjon itt, gyorsan körbe nézek, de nem. Megfogta a kezem és együtt mentünk. Hamarosan szakadni kezdett az eső. Az egyik épület tövénél megálltunk és letörölve arcunkról a vizet lihegtünk a gyors sétától. Szerencsére nem messze volt innen a saját házunk, így nem mentünk vissza a közösbe. Újra összekulcsoltuk ujjainkat és futni kezdtünk. Kirázott a hideg, ahogyan a hideg eső a bőrömmel találkozott. Még kész szerencse hogy húztam pulóvert és Brooke fel tudta venni. Most biztos megfázott volna, ami nagyon nem tett volna jót neki terhesen. Elővettem a zsebemből a kulcsokat, ahogyan az utcába értünk. A kapuhoz érve mind a ketten megkönnyebbültünk. Kiara ott ült a földön a könnyeit törölve és felnézett ránk. Brooke egyből letérdelt hozzá és szorosan átölelte. Kinyitottam a kaput és segítettem nekik felállni. Átadtam a kulcsot nekik, hogy ők mehessenek be elsőnek a házban. Brooke ledobta magáról a vizes ruhadarabot a földre és egyből barátnőjére nézett. Becsuktam az ajtót és oda mentem hozzájuk. Kiara csak állt és nézett ránk. Egy szót sem szólt csak nézett és nagyokat pislogott. Ijesztő. Pont, mint amikor valaki nem tudja, hogy hol van.

- Jól vagy? – fogtam meg a csuklóját.

- Ühm.. Azt hiszem. – bólintott – Csak.. Volt egy képszakadás ennyi.

- Mi? – lépett hozzá Brooke aggódva – Beütötted valamid? Bántottak?

- Jól vagyok Brooke. – nézett körbe – Furcsa.

- Micsoda?

- Hát.. Most biztos őrültnek néztek majd, de.. Nem is tudom, hogyan mondjam ezt nektek. – lépkedett egyik lábáról a másikra – Mintha felébredtem volna.

- Kiara.. – fogta meg az arcát Brooke – Beszedtél valamit?

- Nem, dehogy! Olyan volt mintha eddig valami álomban lettem volna. Nem találtam kiutat hogy felébredjek. Üres voltam és magamat kerestem. – magyarázta – Megtaláltam magam.

- Kia.. – szűkítette össze szemeit Brooke.

- Kicsim, menj, zuhanyozz le. Nem akarom, hogy megfázz. – vágtam a szavába.

Brooke sóhajtva ment fel az emeletre, hiszen tudta hogy igazam van. Elővettem a törölközőket a szekrényből. Oda adtam az egyiket neki, majd felmentünk mi is az emeletre. Benyitottam az egyik vendégszobába. Kiara bement és leült az asztal előtti székre. Sóhajtva mentem utána. Zavaros, amit mondd. De kicsit olyan mintha igaza lenne. Testileg itt volt, de lelkileg máshol járt teljesen. Leültem az ágy előtti párnákra és néztem Őt.

- Kiara, biztos jól vagy?

- Nem. – hajtotta le a fejét – Csak Brooke nem akarom, hogy ideges legyen. Hogy lennék jól?

- Figyelj.. Minden rendben van, jó?

- Dehogy! Miattam vesztél össze, sőt verekedtél össze a legjobb barátoddal!

- Megérdemelte Harry. Igazán helyre térhetne az esze.

- Rosszul érzem emiatt magam.

- Ne érezd. Nézd, Kia.. Ezt meg kell beszélnetek. Ez egyikőtök számára sem állapot. Hiányzol neki és Ő is, hiányzik neked. Hidd el neki ugyan annyira, fáj ez az egész, mint neked. Minden, ami az utóbbi időben történt okkal volt. Ugyan nem szép hogy ezt mondom, de hidd el nekem. Okkal vesztettek össze, okkal halt meg anyukád. Az élet ezzel tesz téged erőssé, hogy ilyeneket túlélsz. Ezek után vagy szakítotok, és új életet kezdtek újra egymás nélkül, vagy sokkal de sokkal erősebb lesz a szerelmetek. És én nem hiszem, hogy elhagynátok egymást. Egyáltalán nem hiszek benne.

- Zayn, köszönöm. Tényleg rettentő hálás vagyok.

- Remélem, itt maradsz éjszakára.

- Megköszönném. – bólintott.

Mosolyogva álltam fel és oda léptem hozzám. Átöleltem és kimentem a szobából. Brooke pont akkor jött ki a fürdőszobából, mikor mentem le a lépcsőn. Mosolyogva küldtem neki egy puszit. Utánam szólt és felém rohant. Kezeit a vállamra tette, én pedig a csípőjét körbe öleltem. Szeretem, mikor így néz rám. Szemei csillognak és érzem, hogy szeret. Megpusziltam, majd elengedtem és lementem a nappaliba. Ledobtam magam a kanapéra és a kezembe vettem a telefonomat. Kikerestem Louis számát és felhívtam. Sokáig csak kicsöngött és mikor tettem volna le, végre felvette.

- Hey! – szólt bele.

- Szia. Meg van Kia, nálunk van. Jól van, szóval ne aggódjatok. Nyugtasd meg a többieket.

- Oké.

- Harry jól van?

- Ööh.. – némult el – Ja, kicsit beájult. De minden rendben van vele. Jól belilult az arca.

- Francba. – sóhajtottam.

- Nyugi haver. Tisztában van vele, hogy megérdemelte. Mielőtt kidőlt azt motyogta mennyire, sajnálja ezt az egészet.

- Azért figyelj rá. Holnap megyünk valamikor.

- Rendben. Hello.

Letettem a dohányzóasztalra a készüléket és hátra dőltem a kanapén. Túlzásba estem én is. Harry is elvetette a sulykot, de én is. Nem lett volna szabad megütnöm. Főleg nem Kiara előtt. Rosszul érzem magam a történtek miatt, de már nem tudom visszatekerni, pedig megtenném.

2. - Tizenegyedik fejezet ∞

Keresztbe tett lábbal ültem az asztalnál, és könyökölve nézte ki az ablakon. Tim a pultnál állt és éppen reggelit csinált, de semmi étvágyam nem volt. Mike nem rég kelt fel, így a fürdőszobában van. Elém, rakta a tányéron lévő szendvicset és a másik oldalra is tett egyet. Rá emeltem tekintettem, mire ő egy kedves mosolyt húzott arcára. Leült mellém és megfogta a karomat.

- Enned kell.

- Nem kell.

- Kiara, kérlek. Ne hagyd el magad.

- Meghalt az Anyukám! Hogy tudnék jól lenni és nem elhagyni magam? – kiabáltam rá és felugrottam a székről.

- Kia.. – nézett rám ijedten Mike az ajtóból.

- Ah!

Beleütöttem az asztalba, majd cipőmet felvéve, mentem ki a folyosóra. Könnyeim törölve rohantam le a lépcsőn és kivágtam magam előtt a nagy vaskaput. Idegesen trappoltam végig az utcákon. Hogy nyugodhatnék meg? Még is mi lesz most? Nem tudok teljesen gondoskodni az öcsémről. Pár hónap múlva újra turnézni megyek, ami kimerítő és stresszes. Nem tudnék vele annyit együtt lenni és azért még is, csak kell neki egy biztos környezet. Még is miket gondolok, Mike sokkal fontosabb, mint holmi hírnév. Ledobtam magam a fa alatti padra, és tenyerembe temettem az arcomat. Miért most kell, ennek történni? Annyira jó volt minden, sínen volt az életem.

Míg a gondolatok száguldoztak a fejemben, Mike és Tim szép lassan ért utol és leültek mellém. Mike szorosan átölelt és a karom simogatta. Ránéztem, és újra könnyek gyűltek a szemembe. Undorítóan viselkedtem. Mind ezt előtte, és ami a legrosszabb, hogy annak a személyen szólt a kiborulásom, aki nem érdemli meg. Éveken keresztül ott volt nekem, egész éjjel mellettem volt és most is utánam jött.

- Ne haragudjatok. – szipogtam.

- Nem haragszunk, Kia, csak féltünk. – mondta Tim.

- Sose haragudnék rád. – apró mosolyt húzott arcára Mike.

- Köszönöm. – töröltem meg szemeim.

- Gyertek, menjünk el egy cukrászdába. Egy kis boldogság hormont kaptok. – állt fel Tim.

Mike kicsit boldogabb lett és egyből felállt. Még ha már nem sokára is felnőtt lesz, mindig is gyerek marad legbelül. Tim karját átkaroltam és úgy sétáltunk végig az utcán. Elmesélte hogy itt újra kezdte az egyetemet és beszámolt kicsit a durva időszakáról, amit a Londoni egyetemen maga mögött hagyott. Mások miatt drogozott és nem eltűnt, hanem egész egyszerűen megunta a terrort, ami kapott, így repülőre ült és Belgiumba utazott. Először apró segédmunkákból tartotta el magát, majd megismerkedett egy festővel, aki tanár a mostani egyetemen. Mivel Tim nagyon ügyes minden féle rajzok, festések terén egyből bejuttatta. Hamar sínen volt újra és korrepetálást vállalt fiatalok részére hogy fent tartsa magát. Így került kapcsolatba újra Anyuékkal. Érdekes hogy sose említették Tim honlétét nekem.

Leültünk a cukrászdába és kértünk három jó habos, édes süteményt. Mike persze egyből kettőt kért belőle, hogy sokkal jobb kedve legyen. Hamar a szerelem lett a téma, amitől Mike rákvörös lett. Kíváncsian ültem hozzá közelebb, és faggatni kezdtem. Megtudtam, hogy van egy osztálytársa, Dana, akibe fülig szerelmes. Nem nagyon, mert eddig lépni. Mielőtt kérdezhettem volna, tőle kihozták a sütiket és falni, kezdte. Elmosolyodtam rajta, majd én is enni kezdtem.

- És akkor neked van valakid Tim? – néztem rá, hiszen belé fojtottuk a szót.

- Oh, nem, nincsen. Jenn óta nem nagyon volt senkim se. Nem találtam senkiben semmi érdekest.

- De, ugye, Jenn neked már a múlté? Mert tudod, neki van valakije.

- Ne aggódj, jól vagyok. Túl vagyok rajta. Már régen. – mosolygott.

- Értem. – bólintottam.

- Mi van oda kint? – nézett kifelé Mike a nagy ablakon.

Sokan oda gyűltek egy kupacra és fényképezgettek. Pont olyan, mint amikor valami híresség van ott. Párizs nagy és szép hely, valószínűleg valamelyik hírességet is érdekelte.

* Harry szemszög *

Távolabb álltam sokkal, mint Liam, így engem nem vettek észre. Őrültség volt Párizsba jönni, hiszen Kiara bárhol lehet. Rezegni kezdett a telefonom, ami a kezemben volt így egyből felvettem.

- Igen?

- Nem szeretem Franciaországot. – szólt bele Jenn – Nem értik, mint mondok, csak vigyorogva bólogatnak.

- Ez van, ha híres vagy. Jutottatok valamire?

- Semmire. Sehol nem találtuk Őt. Nem tudok Hazz, mit akarunk. Túl nagy Párizs bárhol lehet. Az is lehetséges, hogy nem Párizsban vannak. Haza kéne mennünk.

- Ha már itt vagyunk, megkeressük, bármin is múlik.

Jenn elköszönt, majd letette. Zayn az autónak dőlve állt és cigizett. Eltettem a telefont zsebembe és körbe néztem. Hatalmas tér volt. Ajkamba harapva pillantottam meg a tömeg mögött egy cukrászdát. Lehet, hogy vannak, bent akik látták Őt. Lehetetlen elmennem úgy, ott hogy nem vesznek észre.

- Zayn, add ide a pulcsid. – fordultam felé.

- Minek? – húzta le a cipzárt.

- Csak add, nem lesz baja, ne parázz már.

- Csak kérdeztem minek. – dobta nekem.

Felhúztam fehér pólómra és megigazítottam a sapkámat. Ráhúztam a kapucnit, lehúztam a szemüvegemet, hogy az is takarjon valamennyire. Kissé megkerülve a tömeget, mentem a cukrászda felé. Többen megnéztek, de nem jöttek oda szerencsére. Felsóhajtva nyitottam be az eladóhoz mentem. Mivel voltak előttem, így végig mértem az embereket. Megakadt a szemem, ahogy megláttam rég nem látott barátomat. Tim ott ült az egyik boksz szélén és beszélgetett valakivel. Levettem a szemüvegem és felé indultam. Tekintette rám vándorlót, majd ijedten nézett partnerére. De nem szólt semmi csak bámult. Mosolyogva intettem neki, majd megálltam az asztalnál és akkor szembesültem, hogy Kiara és Mike van vele. Kia kezeit ökölbe szorította és felállt. Bocsánatot kért barátunktól és öccsétől, majd távozott a helyiségből. Utána szóltam, de meg se állt. Szemüvegem felkapva rohantam utána. Egy folytában szólítgattam, de nem foglalkozott vele. Ahogy egy csendesebb és nyugisabb helyre értünk megállt. Háttal volt nekem és kezei még mindig ökölbe voltak szorítva. Ahogy ujjaim a karjához értek, egyből elrántotta. Meglepődtem reakcióján. Szép lassan fordult meg. Szemeiben könnyek csillogtak és csalódott volt. Megtört és csalódott. Fájt így látni Őt.

- Mi a francért vagy itt? – förmedt rám – Világosan megmondtam, hogy nem akarok senkit se itt látni!

- Miért nem tudsz válaszolni egy üzenettel, legalább hogy jól vagy?

- Úgy nézek, ki, mint aki jól van? Harry.. Komolyan úgy tűnik, mint ha jól lennék?! – kiabált rám és meglökött a mellkasomnál.

- Kiara.. – nézte rá összeszűkített szemekkel.

- Az istenit! – szorította össze szemeit – Nem hiszem el, hogy ennyit nem kérhetek tőled!

- Most miért áll feljebb neked? Repülőre ültem miattad, mert aggódtam érted, Te pedig itt kiabálsz velem. – dühödtem be.

- Ne hogy már még neked álljon feljebb Harry! Senki se hívott! – vörösödött el feje.

- Nem? Akkor boldogulj egyedül. Idióta.

- Idióta? –rohant nekem és lökdösni kezdett – Rohadj meg! Érted?! Menj a francba, utállak!

Mielőtt válaszra nyithattam volna számat, tenyere erősen csattant arcomon és zokogva rohant el. Ajkaim elnyíltak és csak néztem utána. Figyeltem távolodó alakját. Még is mi ütött belém? Ilyenkor ezt csinálom vele? Igazi seggfej vagyok. Kezem ökölbe szorítottam és belevertem a ház falába egyet. Háttal neki támaszkodtam, és rázni kezdtem kézfejem. Tim és Mike gyors léptekkel haladtak felém. Értetlenül néztek rám. Mike oldalra fordította a fejét és elrohant. Tim ott állt előttem és nézett engem.

- Mi történt Harry?

- Eldurrant mind kettőnk agya. Ennyi. – szisszentem fel, ahogy megmozgattam ujjaim.

- Miért bántod még jobban? Nagyon jól tudod milyen is igazából Kiara. Te főleg tudhatnád.

- Nem kell, hogy kioktass Tim. Semmi szükségem rá.

- Harry! – hallottam meg a nevem messzebbről.

Jenn lihegve futott hozzánk oldalán két barátnőjével. Eleanor és Sophia zihálva dőltek a falnak. Jenn teljesen lefagyott, ahogy láttam volt barátját maga előtt. Tim nyugodtan intett neki, majd elsétált ugyan arra amerre Kiara és Mike is ment. Nem vette le róla szemeit, és mintha elvarázsolták volna. Eleanor kiegyenesedett és oda jött hozzám. Látta hogy fogom a kezem, így egyből kezei, közé vette, és nézni kezdte. Felszisszentem mikor megnyomta az egyik porcot.

- Mit csináltál?

- Bele vertem a falba.

- Kiara?

- Itt volt. – válaszoltam, mire mind a hárman rám kapták a tekintetük.

- Hol van? Jól van? – kapkodta fejét Jenn.

- Összevesztünk. Megpofozott, lökdösött és azt mondta, hogy utál. – vontam meg vállaim. Menjünk haza.

- Mi a francot csináltál Styles? – förmedt rám Jenn.

- Ne kezd te is! – emeltem fel hangom – Ugyan ezt csinálta Kiara is és még neki állt feljebb, hogy repülőre ültem, és ide utaztam miatta! Elegem van érted? Leszarom az egészet! Tegye azt, amit jónak lát.

- Hihetetlen hogy ilyen vagy Harry! Támogatásra lenne szüksége és még így viselkedsz? – lepődött meg Sophia.

- Persze! Legyek egyből Én a gonosz és a hibás. Abba bele se gondoltok, hogy esik nekem, az hogy a Szerelmem miket vág a fejemhez és megüt? Hogy ne csak egy fél hibás a veszekedésekben? Mindenhez két ember kell. – indultam vissza a térre.

****

* Kiara szemszög *

Mike a laptop mögött bújva ült mellettem a kanapén. Tim elment bevásárolni, mert vele is összevesztem, miután megpróbált segíteni. Azóta Mike szóba se áll velem. Lábaimat a mellkasomhoz ölelve kapcsoltam a tévét össze-vissza. Miután meguntam sóhajtva tettem magam mellé a távirányítót és öcsémre néztem. Rám pillantott, de nem szólt semmit csak visszanézett a kijelzőre.

- Figyelj Mike, sajnálom.

- Nem nekem tartozol bocsánatkéréssel, hanem a többieknek.

- Többieknek?

- Tim és Harry. Tim mellettünk van, és mindenben segít, Harry pedig egészen ideáig elrepült érted és a városban bolyogott csak hogy megtaláljon. Erre te veszekszel vele, eltaszítod magadtól. El fogod veszíteni.

- Mike, kérlek, ebbe ne szólj bele. Ez Harry és az Én dolgom.

- Szerinted Anya büszke lenne rád? – tette maga mellé a gépet és rám nézett – Mert szerintem, nem! Csalódna benne, rettenetes nagyot. Elhiszem, hogy fáj ez az egész, ami történt tegnap, de nem lesz jobb semmi, se ha elhagyod magad. Én se vagyok jól, de nem fogok magam roskadni. Nem fogok veszekedni veled, nem fogok kiborulni. Csendben gyászolom Anyát, de nem teszek tönkre semmit.

- Mike..

- Figyelj Kiara, nem lesz még egy olyan ember az életedben, mint Harry. Szerinted miért jött ide? Mert aggódik érted, hiányzol neki, és veled szeretne lenni. Neki is fáj biztosan, hiszen Anya neki olyan volt, mint egy pótanyuka. Pont, mint neked Anne. Jenn is biztosan itt van a városban.

- Én csak annyit kértem tőlük, hogy ne jöjjenek utánam, nem akarom, hogy itt legyenek.

- Miért? Nem akarod, hogy azt lássák gyenge vagy? Ugyan Kiara, velük nőttél fel! Ne legyél már ennyire önfejű.

- Nem akarom, hogy azt higgyék beléjük, kapaszkodom, mint régen.

- Pedig azt csinálod, csak most egy emberrel, pont, mint mikor Jenn elment és Harry nem beszélt veled. Tim az megint aki melletted van még ha bunkó is vagy vele. Menj el Kiara, nem sokára nyitnak a clubok, a bárok, erezd ki a gőzt kicsit. Tim is biztos elmegy veled szívesen.

- Nincs hozzá kedvem.

- Akkor, meg csináljunk valami mozi estet itthon. – mosolyodott el – Szólhatnánk a többieknek is.

- Elég hármasban.

Mike már nem válaszolt rá, csak a folyosó felé nézett ahonnan Tim mosolygott be. Egyből felálltam és oda rohantam hozzá. Karjait kitárta nekem, én pedig a nyakába vettettem magam. Annyira utálatosan viselkedtem vele is, és annyira sajnálom.

****

- Istenem! Azt hittem sose lesz vége.. – sóhajtott fel Mike – Ez dög unalmas volt.

- Szerintem nem volt rossz. – vontam meg a vállam.

- Most viccelsz? Ennél még én is jobban színészkedem. – nevetett fel.

- Van benne valami. – helyeselte Tim – Mint mikor bemesélte hogy érti a matekot.

- Oscar-t érdemlek. – ütögette meg büszkén a mellkasát.

- Hogy ne. – nevettem fel.

- Na jól van, elmegyek zuhanyozni. – állt fel Mike – Lemosom ezt a szar filmet.

Figyeltem, ahogy elsétál a fürdőig, majd én is felálltam a helyemről. Összeszedtem a szemetet, ami a film során termeltünk. Tim még megitta az üdítőjét és segített takarítani. A kezébe adtam a zsákot, amíg az asztalról belesöpörtem a morzsákat. Furcsán csendes. Kezembe vettem a poharakat és kimentem a konyhába. Ő szó nélkül jött utánam és a kukába tette a zsákot. Elmostam a poharakat, addig Tim leült az asztalhoz. A pultnak dőlve töröltem kezeim, és Őt néztem.

- Min töröd azt az okos fejed? – mosolyogtam rá.

- Hát, ma találkoztam valakivel.

- Oh, csak nem szerelmes lettél Édes? – ugrottam a pultra.

- Nem, határozottan nem.

- És ki volt az? Mi a neve?

- Jenn. – vágta rá – Olyan furcsa.

- Ühm.. – nem lepődtem, meg hogy Ő is itt van, hiszen pont Jenn volt az, akit megkértem, hogy ne jöjjenek ide – És?

- Minden rendben van vele?

- Igen. Legalább is nem tudok, arról hogy baja lenne, max az hogy nem beszélek vele a történtek óta. Egy napot meg igazán kibírhat.

- Értem. – bólintott – Eléggé meglepődött, azon hogy látott engem.

- Mivel azt se tudtok, hogy élsz-e vagy halsz. Nekem is leesett az állam mikor tegnap este bejöttél.

- Meddig maradsz itt?

- Még nem tudom. – vontam meg a vállam – De egy ideig biztos vagyok benne, hogy Harry látni se akar, ahogy legbelül most Én se. Időre van szükségünk. Történt ma köztünk egy s más.

- Mi?

- Megütöttem és agresszív voltam vele. De Ő nem érdemelné meg, csak tudod.. Ha kérsz valamit egy ilyen esettben, mint amiben vagyok, azt gondolod, hogy akik szeretnek azok tiszteletben, tartják. Ehelyett ide jön, és még neki állj feljebb. Tény hogy érzékenyebb vagyok, ezt belátom, de egy kis magányt akartam. Mert ha Ő itt van, akkor a sajtó ránk cuppan, hogy biztosan romantikázunk. Holott legbelül majd meghalok a fájdalomtól, amit érzek.

- Megértelek, de azért én se vártam volna, hogy megütöd.

- Ez van. Sajnálom, amit tettem. Ennyi.